Mikor ismerőseim meglátják ezt a festményemet és megtudják, hogy a címe "Levedi vajda", az az első kérdésük, hogy "az ki?". Pedig a történelem könyv szerint ő az első név szerint is ismert magyar ember.
A monda szerint egy pásztorfiú talált rá a kardra, melyet elvitt a hun uralkodóhoz, s Atyla ezzel a karddal kényszerítette volna térdre Európa akkori urát, Rómát.
Talán a legnépszerűbb festményem, nemzetközi reprodukcióival is összefutok időnként. Ez volt az első kép, ahol a keresztény hunokat szerettem volna megjeleníteni. Itt még egyikük sem uralkodó, hanem ifjú hun királyfiak.
A megrendelő egy Boldogasszony-képet kért. Régóta tervezgettem a fejemben, hogy festek egy olyan Mária-képet, melyen Mária csángó viseletben tartja a mezítelen Jézust. Mária a magyarok királynője, tehát megengedhető, hogy népünk valamely népviseletével díszítsük.
Még csak udvaroltam neki, mikor megkértem, hogy hadd fessem le. Sokat szenvedett szegény a hacukában, hiszen az élő modelles festés rendszerint igen sokáig eltart, s közben csaknem mozdulatlanul kell ülni. Talán 8 óra festést jelentett az ő esetében. Ez még temperával készült.
Szent Erzsébet rózsacsodájáról sokan hallottak már. Üvegre festett képemen édesapja elmagyarázza leányának, hogy ezen csodának a "kereszt lesz a vége".